Az emberek

Az emberek ártatlan pici borjakat

visznek a vágóhídra.

Fújtató lokomotivokat csinálnak

s meghajszolják a gyanútalan őzeket.

Az emberek kikacagják,

akik testvérnek nevezik őket,

drótsövényeket húznak, farkasvermeket,

lövészárkokat ásnak.

Az emberek uccát köveznek pokoli zajjal,

lerombolják a költők márvány-palotáit.

Az emberek rosszat beszélnek arról,

akit én szeretek.

Az emberek kitépték harangozó szívemet

s felakasztották a falra:

Róla nézik: hány az óra –

és kúrjantanak, ha megáll.