Az emberi szeretetről

Ki szeretné az életet

Ott hol nincs ember szeretet?

Hol a síró kisdedeket

A meg görbűlt ősz fejeket

Érzés nélkűl tekíntette

A ki csak el ment mellette.

Hol a bús inség könnyein

Az izzadság vér cseppjein,

Senki nem is szánakozott,

Ez, ez a főld meg átkozott!

Mútass Uram! eggy kietlent

Hol ne lássak illy hitetlent

Mútass eggy puszta barlangot

Hol ne halljak jaj szó hangot

Jaj szót, mellyet kinja alatt

A kétségbe esés hallat.