Az emésztő tűz

Az égető kutyácska

A zőld mezőt aszalta,

S alatta Flóra hímes

Virági haldokoltak;

Fonnyadtak a ligetnek

Zőldségi megkonyúlva:

A főld egész határi

Alélva bágyadának.

Énbennem is van egy tűz,

Mondják, hogy az Cupídó;

Én nem tudom, ki légyen,

Nem esmerem nevéről;

Elég, hogy ég melyemben

S olvasztja nagy tüzével:

Szemlátomást betegszem

És már alig lehellek.

Tegnap leszálla csendes

Cseppekkel egy esőcske,

Megáztatá az erdőt

És a mezőt vizével:

S ím, a beteg virágok

Mindjárt feléledének,

S a hervadó levélkék

Új életet kapának. -

Óh, vajha énreám is,

Az én alélt fejemre

Egy ilyen éltető víz

Hűs cseppje harmatozna!