Az én barátném, D. A. quodlibetjére

Mi a világ? ha képzelem,

Egy nagy quodlibetnek lelem

Az égi kék szőnyegen,

Melyben a sok csecsebecsét

S annak kisebb-nagyobb becsét

Nézi a bőlcs hidegen.

Holmi tűndöklő dibdábot,

A sors számára vett bábot,

Itt a Fatum elhinte:

És elrakatta magával

A játszi Harmoniával,

Ki oly szép tűndér mint Te.