AZ ÉN KÉPZELETEM NEM...

Az én képzeletem nem a por magzatja,

Mennydörgés volt apja, villámlás volt anyja,

Csecsemőkorában sárkánytejet szopott,

Ifjú korában oroszlánvért ivott.

Nem is birtam vele, vad képzeletemmel,

Országról-országra vándorolni ment el,

Tenger zúgásával összekeveredett,

Ugy barangolta be a földet és eget.

Mint üstökös, nyargalt sivatag pusztákra,

Zöld vadonerdőkbe, kék hegyek ormára;

A vadonerdőkben tölgyeket szaggatott,

A hegyek tetején sziklákat ingatott.

Hol most e vad fiú?... egy kis virág mellett,

Melletted, barna lyány, mindig csak melletted,

Ott eped, suttog, mint a beteg esti szél...

Szilaj képzeletem, be megszelidűltél!