Az én poézisom

Lantosok-é? hegedűbe valók? vagy táragatóba?

Amiket én eddig firkálék; hogy ne hazudjak,

Nem tudom én. Aprócseprők, azt látja akárki,

És ha dorombba verik, sem szégyenlik magokat meg,

Amely verssorok egynéhány egyforma betűkön

Végződnek; hajdan azokat nevezék magyaroknak,

Már azokat ma cigány s kóldús szájába valóknak

Hirdetik. A Drómó tudná ízlésteket, édes

Lantosim! Amíg hát e per valamerre ledűlne,

Írjunk kis Múzsám pompás tógát viselendő

Verseket is, ha tudunk, de azért senkit se nevezzünk

Kóldúsnak, se cigánynak, az e’félékbe ha nem fog

Kedvet lelni, mivel zabolát nem szenved az izlés.