Az én Sírhalmom!

Amott a’ kapús ut mentében

Láttomra volt eggy körtvélyfa.

A’ Sírhalmok ‘s Erdők szélében;

Kivágták, ‘s nints ez is már ma!

Én e’ kies tért választottam

Számomra Sírhalom helyül

E’ vad körtvélyfát óhajtottam,

Sírhalmomat tzímező jelül,

Még is, ha történik halálom,

Ne másuvá temessetek!

Itt nyugtasson a’ tsendes álom,

Nints szebb hely; meg-engedjetek.

Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe

Ültess, óh eggy Jóltévő kéz!

Melyről Zephir Naplementébe

Susogva majd síromra néz!

Mind kettőt sok Tüskék borítják,

Mint az én kínos éltemet!

Ők azt védelmekre fordítják;

A’ sírba engem az temet!

Ti Gyermekek, ne szaggassátok

Ennek szagos virágait!

Ha nyílni Májusban látjátok,

Hadd fedjék Földi hamvait!

Akkor talám, kik itt el mennek,

Igy szóll eggy: «Akit fed e’ Bólt -

Illy rövid Tavasza volt ennek!

De tán hibázok, ez se volt!»