Az én szobám

Nem volt ilyen szobám soha:

Alacsony kis padlásszoba,

De szeme égigérő hegyre néz

S a hegy viszont az ő szemébe.

Benne nehány bútordarab,

Oly durván összerótt, -

De visszadobnék minden földi jót,

Ha ezért kínálnák cserébe.

Ez az én remeteszobácskám.

Körül a falon fenyő, páfrány,

És vadvirág az asztalon.

Szeretteim a nagyvilágban,

Látjátok: én most itt lakom.

Az ablakokon zöld zsalu van:

Nehéz, zöld pilla a szemen,

De a szempillát nem csukom be

Virrasszon örök-éberen.

Nappal lássam, hogy fut a felhő,

Éjjel halljam, mit nyög az erdő,

S mint zúgnak körül a vizek, -

Amen. Nincs tovább. Itt hiszek.