AZ ÉN VIRÁG-HALMOM

Álmom, ha kínnal elcsalogatom,

Úgy terül rá testem-lelkemre

Idegenül és fonnyatagon,

Kiabáló jajjal, hidegen,

Mint őszi, tarka virág-halom.

Virág-halom és rajta fura dér,

Ezer másnak szivéből hullott,

Piros hó-harmat: a vér, a vér.

Piros és búshideg minden itt,

Élet, árnyék, virág és babér.

Kinek csak valaha vérkönnye hullt,

Siet az én virág-halmomra,

Itt virrasztgat minden nyomorult.

Az én álmom riadt, őszi kert,

Hol minden holt virág összebujt.

S mikor kín-álmom ébresztve lohad,

Futnak a szinek a szememből

S tipornak szilaj vihar-lovak

Véres, őszi virágoskertemen

S hallom a futó sóhajokat.