Az énekek

Múzsák! kik a zőld Tempében

Múlattok a hegy tövében,

Jertek vígan énekelő

Lanttal elő!

Kezdjetek új éneket,

A most jött fő rendeket

Vélek tisztelvén.

Óh, mi nem hallottuk még,

Mely méltóságos vendég

Peng itten a Hír nyelvén?

Peng itten a Hír nyelvén?

Itt országunk fő bírája,

Kit méltán tisztel hazája,

Eljött hazánk nagyjaival

S Károlyival.

Gróf Zichyt, gróf Károlyit,

A Thémis apostolit

Látja Pallásunk.

Tiszteljétek énekkel!

Ekhózzon hát nevekkel,

Ekhózzon hát nevekkel

Örvendező szállásunk!

Örvendező szállásunk!

Nohát hárfátok

Ha leraktátok,

Szedjétek kezetekbe.

Tágúlt húrjait

Hangoztassa itt

E kies berekbe.

Mondjatok mindnyájan tátott

Torokkal hangos vivátot,

S e két méltóság nevének

Zengjen Pinduson az ének.

Éljen Zichyvel

S kísérőivel,

Éljen Károlyink, éljen!

Mi térdhajolva

És kézcsókolva

Mind tiszteljük mélyen;

Azt kívánja e vivátunk,

Melyet az égre bocsátunk,

Azt kívánja Debrecennel,

Azt nemzetünkbe mindennel:

Hogy sok időkig,

Sok esztendőkig

Tartsa meg őket az ég!

Mert mindnyájának

Szíve hazának

Szeretetivel ég.

Rekesszük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe.

Rekesztjük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe!

Élesztgessen bennünket annak szeretetivel.

Óh, ne vessen el!

Óh, ne vessen el!

Fedje Pindusunkat!

Fedje Pindusunkat!

Nagyságtoknak szenteljük fel mindnyájunkat.