Az Erdő.

Kintsem Doris! ha ugy tetszik,

az erdőbe mennyünk-ki,

ott örvénnyét gondgyainknak

bús elménkből vessük ki.

Lesz ott fák közt hives árnyék,

hol együtt pihenhetünk,

lesz füvekből vetett szék is,

mellyre együtt ülhetünk.

A vizetske mellettünk fog

tsendes hanggal zörgeni,

‘s ha szomjuság ér bennünket,

fog nedvével tetzeni.

Ott szerelmünk édességét

egymásnak el-mondhattyuk,

ott minden bizonyság nélkül

frigyünket meg-ujjittyuk.

Környül fognak venni minket

magos hegyek bértzei

‘s rejtekekbe el-titkolni

Szilvánusnak völgyei.

Ott, hogy bátran ajakozzunk,

egy dombotskát válaszszunk,

honnan titkos szemmel könnyen

minden részre láthassunk.

A’ madárkák énekelni

fogják nyájasságinkat,

Ekho hangos barlangjában

nyögni ohajtásinkat.

O! siessünk! kintsem Doris!

az erdőbe mennyünk ki,

‘s ott ha tetszik, gondgyainkat

bús elménkből vessük-ki.