AZ ESTI FELHŐK...

Az esti felhők torlatag csodája

Aranyligetté zsúfolódva áll,

Meghalt a nap.....

Elmúlt. S csodálkozol: a szíved él.

A sóhaj megfeszíti bús kabátod,

Mint agg vitorlát édes, ifju szél.

És messzi partok enyhe rajzát látod.

Ajkad egy új, csodás igét keres,

Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet,

Az esti felhő... hűvösebbet,

Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!