Az ezüst rózsa alatt

Fénnyel az Isten

öntözi a földet;

kannája ezüst

rózsája a hold.

Kannája alatt a

locsolt fü legörbed...

Ideges fejed is

párnára hajolt.

Itasd, égi Kertész,

bolond virágomat:

hadd járja be lelkét

e béke-ár;

hadd legyen benne

minden gondolat

csöndes és gyengés

mint a holdsugár.

Ha holdat látok

látom Azt, aki régen

így beszélt: „Boldogok

a szelidek.”

Suhan az égen:

körülötte kéken

szent felhőasszonyok

fátyla libeg...

Oh, felhők, égi

ápoló-szüzek!

hűstüzű csillagok

s te síma bolt!

hegeszd remegő,

véres életünket!

s táplálj csitító

tejeddel, hold!