AZ IFJÚ RAJNÁNÁL

Ma tehát az őszös Svájc:

Ma itten, holnap ottan,

Mindig csodálkozással,

Keserü döbbenéssel,

Görnyedten és unottan.

Nézzük egymást a Nappal

(Most van lehorgadóban):

Két rokkant, öreg bajnok,

Leeresztett sisakkal,

Illendő tisztelettel.

Bástyás korcsma-verandán

Véletlen ez az óra:

Halott, nagy, hősi tornák

S örömtelen vitézek

Nyár végi áldozója.

S a hetyke, ifju Rajna

Zöldes, habos palástban,

Fejedelmi palástban

Fut közöttünk rivalgva,

Vitézi útra kelve.

S én öreg bajtársamnak

Gonosz mosollyal intek:

Mi is tudtunk örülni

S ma nem tudunk örülni

Ennek-örömeinknek.

S ő, miként a halálnak,

Úgy köszön nékem vissza

Öreges, bús mókával:

»Hát holnap hol talállak?

Vajon holnap meglellek?«