Az ismeretlenhez

Én néha már találkoztam veled.

Nem ott, ahol nevedben énekelnek

És átkozódnak, nem a bús dicsőség

Száz csarnokában, ahol én, eretnek,

Félek farizeus tekintetektől.

De láttalak már haldokló nyulacska

Bocsánatkérő pillantása mélyén,

És láttalak már kolduló öregnek

Tekintetén, ki ódon bérkaszárnya

Mély udvarában, mint valami kútban,

Kintorna mellett az eget kutatta.

És láttalak beteg babák szemében,

Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak

És láttalak egy revolvergolyóban,

Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet.

Mert akkor is téged kerestelek!