Az ő szerelmük

Mélázva meséli

Édesanyám,

Szomorú élete

Alkonyán,

Hogyan szerették

Egymást ők ketten

Szerelmük tavaszán,

Mikor én születtem...

Lobogó kandalló

Hasábja bug:

Múló az üdvösség,

A tavasz hazug,

De azt is tudom jól,

Megérezem,

Hogy szent volt, hogy nagy volt

Az a szerelem!

Hiszen a hajtása

Én vagyok,

Nagy szemeim lángja

Tőle ragyog!

Kivettem a részem

Télből, fagyból, árnyból,

De bennem örökké

E letűnt üdvösség

Szent tavasza lángol!