Az önemelő polgár

Már rég pihen a komoly lantom

És rég nem pihent már a vig,

A komolyat most már fölajzom

És rajt' ez ige hallatik:

Láttam királyt Beociában,

Dívát, ki néha énekel,

Láttam Maraton győzedelmét,

Háziúrt, aki nem emel.

Láttam Polónyit, aki Géza

És láttam Fedák Sárit,

De nem láttam eddig állampolgárt,

Aki több adót áhit!

Uram, bocsásd el már szolgádat,

Mert láttam végre, végre őt,

Kevés adó miatt föllebbező

Szegedi adófizetőt.

Nápolyba menni és meghalni,

Ezt mondták mindig még nekem,

Czímer Károlyt meglátni s élni:

Ezt hirdesse ma énekem!

Valóban, aki így adózik

És aki adót így emel,

Annak a város úgy adózzon,

Hogy szobrot emeljen a korzón,

Bár ennél többet érdemel.