Az öngyilkosokhoz

Ti ércerők! Bámulunk csüggedéssel,

előttetek meging a gyenge fő,

s nézünk, mint Dante ércmására néz fel

a nyegle, nyápic tolvajverselő.

Belátva, hogy az élet puszta átok,

nem vonszoltátok terheit tovább,

s a terpedő trón-zsámolyhoz dobátok

a színes isten rongyajándokát.

Mi vérezünk csak haldokolva árván,

érccé meredt sírszobrotoknak árnyán.

Pulyán szövünk öngyilkos álmokat.

Agyunk kihűl, gerincünk összeroppan,

míg végre elnyűtten, megrothadottan

visz el egy este a jó csont-lovag.