Az ópiumszívó

A lámpa sárga lángja sápad,

A szürke füst lassan lebeg

S már látok boldog déli tájat,

Fantasztikus, új szigetet.

Az unt jelen spanyolfalán túl

Kitárul egy zengő világ,

Mely új vigaszt ujjongva árul

S mutat száz álom-Indiát.

Mily gyönyörűség így lebegve

Örvény, való, bánat felett,

Mint óceáni fellegek

És szállani arany egekbe

S egy résen át csak nézni őt:

Gonosz, silány, szép földi nőt.