AZ ÖREG HÁZ

Öreg, dús ház, átkos, rémes,

Kisértetes, bús-regényes

S csodálatos: laknak benne

S hogyha az ablaka lángol,

Millióknak döglik kedve.

Szememet az öreg háznak,

Emlékemet sok év-száznak

Feszítem és nagy-bámulva

Kérdem: volt Kálmán királyunk

S boszorkányok hány év múlva

Hagyják el az öreg házat.