AZ ÖREG SZAKÁLAS

Áldassék az öreg szakálas,

A forditott Jakab apostol,

Ki nem tudna dicsőség nélkül

Meghalni: költő.

Áldassék és ünnepeltessék,

Mert Jeruzsálem templomából

Naiv Jézus kiverte volna

S ő bölcs kalmár volt.

Szeretem ez öreg szakálast,

Bár kevés van szeretni benne,

De ahogy életét csinálta:

Csupa okosság.

Önnön-árát fennen fölverte,

Zokogott jószivű zsidóknak

S közben, belül, azt is vallotta,

Hogy ő: a költő.

Ma átadja magát a sorsnak

S azoknak, kiknek kortes-lelkük

Fölfedez egy-egy neves gyöngét

Az erős ellen.

Vén költőm, régi ideálom,

Engem bánthatsz, mégis szeretlek,

Ha nem voltál tán új, egész, nagy,

Hittél magadban.

Hittél magadban s úgy csináltad,

Hogy a világ slemilnek lásson.

Ezt a tudományod irigylem

Tőled örökké.

Öreg szakálas, üdvözöllek

S szeretem, hogy téged hozsánnák

S nagyszerű ünnepek fogadnak

S te hiszel bennük.

Adjon Isten fele-forintot

Nekem s csupán fél-annyi évet,

De legalább úgy higgyek végig

Magamban, mint Te.