AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG

Édes átok:

Utolsó napig és hajszálig

Gyermek-szemmel

Nézni a világot.

Újra-újra

Megborzaszt az emberi rosszság,

Szepegéssel

Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:

Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?

S jön a válasz

S a választ nem érted.

Jön a válasz

S úgy hallgatod, mint riadt gyermek

S reszketsz, mint fa,

Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,

Te, szakadatlan, vén gyermekség,

Úgy imádlak:

Egyebem úgysincsen.