Az örök liften

A föld öle s a csillagok között

Tornyosul sok-sok világ emelet,

Közöttük az örök lift egyre jár

És halkan búg a Mindenség-motor.

A klinikán, hol tavalyelőtt nyáron

Gyógyultam, - nem volt emelet, csak három,

De köztük is az örök lift haladt...

Két emelet közt egyszer elakadt.

Fagyasztó csend lett, a búgás elállt,

Mintha a Minden szívverése állna,

S a szörnyű csendben messze valaki

Irgalomért és életért kiáltna...

A liften egy orvosnő volt velem,

Derék szorgalmas és vidám leány,

Menyasszony éppen. - Először-utolszor

Akkor néztem meg arcát igazán.

Látva fagyasztó, dermedt döbbenésem,

Ajkán kinyílt egy mókás, bölcs mosoly:

Most, - mondta, - várunk kissé, meglehet,

(Hogy fülelt a sok világ-emelet!)

De aztán, - s megint az a bölcs mosoly -

Fent, vagy lent, - kikötünk valahol.

Igaza volt. Őt levitte a lift

Mélyre, mélyre a föld szintje alá,

Vagy magasra a csillagok fölé.

Engem a földön hagyott, ott, ahol...

De biztatgat egy távoli mosoly:

Fent, vagy lent, - kikötünk valahol.