Az örök visszatérés

A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt:

Nirvána szent köde örök ölébe zár,

Nirvána szent köde, mely minden lényre vár,

Mely álommá teszi az Időt és a Tért!

Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,

Hol minden változó, örök csak a mulás,

Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház,

S ez Álmok: a remény, emlék és szerelem.

S a büszke tudomány, amely alázatos,

Szomorún válaszol: Nirvána is mese,

Vigasztalás neked, ember, nincs semmise,

Sebedre örök írt az elmúlás se hoz.

Örök minden atom és minden fájdalom,

Volt minden idelenn, mi ezután leszen;

A gyász és a vigasz, halál és szerelem;

Mindig föltámadás van mindenik napon.

Az örök haladás: dicső agyrém csupán,

Örök forgás e lét; az állat visszatér,

Vasketrecébe zár az Idő és a Tér,

Agyad meddőn eseng a Nirvána után!