AZ ÖRÖK ZSIDÓ

Pihenni már. - Nem, nem lehet:

Vész és vihar hajt engemet,

Alattam a föld nem szilárd,

Fejem fölött kétélü bárd...

Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,

Sűlyed, ropog, átvékonyul;

Ónsúllyal a kolosszi lég

Elzúzna, ha megállanék...

Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,

S teher minden következő;

Új léptem új kigyón tapod:

Gyülölöm a mát s holnapot...

Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;

Láng az ital, midőn iszom;

Álmam szilaj fölrettenés,

Kárpit megől szivembe kés...

Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,

Mint délibáb: tó és patak;

Gyümölcs unszol, friss balzsamu:

Kivűl arany, belűl hamu...

Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly

Mellettem gyorsan visszafoly:

Ködfátyol-kép az emberek:

Én egy arcot sem ismerek...

Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedűl,

Útam habár közé vegyül:

Érzem, mint csónak a habot,

Hogy átmenet mind rám csapott.

Tovább! tovább!

Az üstökös meg’ visszatér,

Kiröppent nyíl oda is ér,

Az eldobott kő megpihen:

Én céltalan, én szüntelen

Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,

Hogy inna fel aszú homok!

Mért nem futó, veszett vihar,

Mely ormokon egyszer kihal...

Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt

Levélkét: hisz majd fennakad;

Irígylem az ördögszekért:

Árokba hull: céljához ért...

Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:

Elébb-utóbb majd megpihen.

Az irgalom nagy és örök,

Megszán s átkom nem mennydörög:

Tovább! tovább!