AZ ÖRÖKKÉ ELVÁLTAK

Végsője is szalad lihegve

Kiméráim régi sorának

S szökött katonákért most kapok

Bebocsáttatást a szivekbe.

Hát nem oly vad a sok »vad álom«?

Föloldozást kap szenvedőjük?

Jó szivek, hát, ím, itt »a költő«

S mult álmai - én már utálom.

Valahová későn felértek,

Multam egy véres hegycsucsára,

Már csak multat és verset kaptok:

Egy idegen kacag felétek.

Örök lesz nem-találkozásunk,

Mert késtétek nyomom örökkön

S mert jajaimnak és magamnak

Halállal is más lesz a másunk.

Halál után is ki-kikelve

Lobogó új és új alakban

Előletek úgy rohanok majd,

Miként eddig: későn szivelve.

Jó szivek, ti cammogó nullák,

Kikkel be vágytam találkozni,

Óh, jaj, miként lettünk egymásnak

Örökké elvált csillag-hullák.