(AZ ÖRÖM ÉDES BOR...)

Az öröm édes bor, keserű a fájdalom és bú,

Annak az ég, ennek barna hazája pokol.

Kettő közt aki él, a bolygó földön az ember

A sorsnak keziből issza keverve borát.

Kettő közt, aki él, embernek italt kever a sors,

S az legjobb, melyben nem fölös a keserű.