AZ ÖRÖM ILLAN

Az Öröm illan, ints neki,

Még visszavillan szép szeme,

Lágy hangja halkuló zene,

S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,

Már oly kusza a tünde rajz.

Mint visszafénylő, kedves arc

Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,

Cikázó galambsziluett

Lánggal égő város felett:

Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,

Mely milljom éve untalan

Száll ájultan és hontalan

A végtelen tér jég ürén.

Édeni pajtás, égi kéz,

Feldobná szívünk a poros,

Vak légbe, mint vidám, piros

Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,

Egy szóra még, egy percre még!

Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,

S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,

Még visszabúsul szép szeme,

Lágy hangja elfúló zene,

S ezüstfehérek tincsei...