Az orvos

Egy képet láttam drága, öreg úrnak

S nagy orvosnak a szobája falán:

„Jézus, az Orvos.”

Ül az ágyszélén szelíd-komolyan.

Az ágyban fekszik egy beteg leány.

Csak ül és fogja a leány kezét

És néz rá hosszasan,

Tekintetében gyógyító erő,

Áldás és béke van.

A nagy orvos, a drága öreg úr

Azóta elpihent.

De emlékéből, mint a fali képből

Sugárzik az erő

S leszáll a szívemre a csend.

Ő ama názáreti örök Orvos

Hű követője volt.

A beteg fölé szívével hajolt.

Nem mondotta sokat:

Uram, Uram.

De: „Aki cselekszi az én igémet” -

Az velem van.

És én most minden igaz orvos arcán,

Ki szeretettel fogja meg kezem,

Az ő arcát s az örök Orvos arcát

Felismerem.