Az ősz [1]

Ősszel minden plánták, a víg kikeletnek

Díszei, sárgúlva porba temettetnek.

A madarak, melyek a bársony reggelnek

Új óráin ékes hangon énekelnek,

Már régen véletlen egy seregbe gyűltek

S csattogó szárnyakkal tőlünk elrepűltek.

Mások, melyeket a fészekbe raktanak,

Elaltató, meleg kebelébe vannak,

Hol a természetnek gondviselő atyja

Azokat az álom mákjával nyugtatja.

Az erdők bársonyi már, a zőld levelek

Lehullván, a szelek játszadoznak velek.

A mezőnek minden lakóját kész honja

Készen várja, s oda tagjait bévonja.