Az ősz honvédek

A régiségtárt őrizik még

megtörve, búsan, kedvtelen,

mindannyi egy leomló, csonka oszlop,

melyről a csillogó zománc lefoszlott,

egy mindég új s szent régiség,

egy sor világtörténelem.

És ősz szakállukból figyelnek

az ifju népre mindenütt,

az égre hitlenül könnyezve néznek,

s roskadva dőlnek le az agg vitézek,

zokogva, átkozódva és

rázván öreg, fáradt fejük...