AZ ŐSZ SZERELME

Nincs szebb az Ősz kiszimatánál,

Őszi éneknél nincs szebb ének,

Altató nótája a vérnek

S az Istennek nincs jobb dalosa,

Mint az ifjú és őszi féreg,

Mely szól: »hihu, megyünk, megyünk«.

Már öltözik valahol a tél

S fagyos, roppant lábával topog,

Még Ősz sincs s az ifjú dalnokok,

Estenden ha mélázik a szél,

Zengik az Ősz szent, nagy himnuszát.

Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,

Hihu, megyünk, megyünk,

Ezer ásók sírokat ásnak,

De víg az énekünk.

Hihu, hihu,

Az Élet oly hiú

S oly szép, mint őszi alkony

S oly szép, hogy elmegyünk

S oly szép az Élet-balkon

Virágos párkányán át

Bizton bukni a mélybe.

Hihu, hihu, megyünk

Danolva és nem félve,

A mi szent muzsikánkra

Ép lábu lesz a sánta,

Nyár-életü az Ősz,

Jámbor a nyári bősz,

Minden kitárt, higgadt lesz

És minden rendszeres.

Oltsd el a nagy lángokat:

Szeress, szeress, szeress,

Utólszor és kitártan,

Nagy, ölelő könny-árban.

Hihu, megyünk, megyünk.

Jöjjetek, kik a karolásnak

Fáradtjai vagytok, ám váltig

Csókolni tudnátok a halálig,

Kiknek a fogaik elvástak

S ajkakat marni szeretnétek,

Jöjjön minden szerelmi inség,

Csalódás, bánat, éhség, vétek,

Aki csak vágyakban maradt

S én csókotokba csókolom majd

Az őszi Napot, magamat.

S csodálatos, nagy csókolódzás

Lesz az édes, őszi estéken,

Mely nem fáraszt úgy, mint a nyári,

De telt lesz, mint tavaszkor, régen

S fiatal csókok tébolyával

Lép majd szívetekre a Tél,

Miként a Tavasz ibolyával:

Még csókol ajkatok s nem él.

Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,

Hihu, megyünk, megyünk,

Oltsátok el a nagy lángokat,

Szeressetek még egy utolsót,

Még szól a mi víg énekünk:

Hihu, hihu,

Az Élet oly hiú,

Megyünk, megyünk, megyünk.