Az őszi tücsökhöz

Ki átható, egyhangu dalaiddal

betöltöd a nyugalmas éjszakát,

milyen lehet tenéked a világ?

Csend van; a hangok alusznak az éjben.

A te zenéd van ébren egyedül,

mint láthatatlan, éles hegedű.

A te zenéd a csöndnek része immár

és mint a szférák, titkon muzsikál:

Az hallja csak, aki magába száll.

Csendnek és éjszakának hegedűje,

milyen lehet tenéked a világ?

Érzed-e a csöndet s az éjszakát?

Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje

s talán a fájó unalom dala:

Egyforma volt tegnap s egyforma ma.

Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten

érzed a csöndet és az éjszakát

s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.