AZ ÖTVENÉVES EMBER IS...

Az ötvenéves ember is megérzi,

hogy lenn, a földbe megfordult a mag:

hogy a levegő selyemkárpitjára

reálehellt a langy ibolyaszag.

Az ötven éves ember is megérzi,

hogy a láb könnyebb, bátrabb a derék;

hogy hatkor este van már, s mégsincs este -

hogy hazaszaladni kár lenne még...

Hogy a melleken egy-egy gomb kinyílik

s mosolygósabbak, mint télen, a nők;

hogy ámokfutó szegődött nyomukba,

üldözi őket, és nem félnek ők...

Hogy tar galyán a ma még szürke kertnek

egy láthatatlan száj már hangicsál;

hogy nehéz lett már a kabát a vállnak

s a nyak alatt kibomlik már a sál...

Az ötvenéves ember is megérzi,

hogy orvul rájatámadt a derű.

Hogy van valami, ami tiszta és szent.

hogy van valami, ami nagyszerű...