AZ ÓRAINGA

Ketyegésében rekedt, tompa dal van,

Virrasztó éjen gyakran nézem őt -

S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan

Hiú forgáccsá az örök időt.

Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra,

Üvegkalitjából szinte lenyúl,

S bús életemre, a csüggedt fonalra,

Mint a párkák sziszegő kése hull.

S kiáltanék: hahó! fel! emberek!

Vigyázzatok! - De csend van a sötétben,

Hangom se fog, moccanni sem merek;

Száz mérföldig csak ingák vannak ébren,

Zord élükön titkos, vak fény inog:

Konok kések, arany gillotinok...