Az új esztendőnek első napjára

Eggy esztendő ismét el-múlt,

S által-repűlt setét honjába:

De kedvem újra bé-borúlt.

Mit várom végemet heába?

S esdeklem a halál után?

Vélvén, hogy fájdalmim meg-szűnnek,

Ha napjai majd által-tűnnek,

Bús éltemnek, s az Ég meg-szán -

O Sors! mert nints többé reményem -

Alá nyomott a tsüggedés -

Hogy fel-virradhat még Nap-fényem:

Utól értt a bal-végezés -

O szánj-meg, s vond-elébb halálom!

Meg-halni nékem tsendes álom.

Tekéntsd keservim! nem de nem

Lassú halál bús lételem? -

Ha e világon annyi élni:

Mint úntalan jajgatni, félni,

Sorvadni a kereszt alatt:

Még nem az ember által-hat

Az életnek keskeny köréből,

S a főld gyomrába vissza tér,

S a Végezés rejtett töréből

Ki-fejtve gyászos véget ér: -

Ó már meg-érttem a halálnak,

Szegezzd rám mérges íjjad! ím

Már nintsenek több könnyeim -

Szép napjaim mord télre válnak,

Pályámat el-futottam; ints!

S indúlok önnként a határra,

S bé-zárom éltem - a halálra

Már senkinek több jussa nints.