AZ UNDOR ÓRÁIBAN

Jobb az undor, mint a harag:

Be jó volna fölszabadítnom

Egy nagy, elforduló undorral

Harag-hörgette magamat.

Én, halni térő agg legény,

Napjaimat már csak kihúzom

S gyermekeket nem fogok hagyni

Romlás és pusztulás helyén.

Ha gőgös, dőzsölő hadak

Ültek nyakára romló népnek,

Így van az rendjén bizonyára

S csak aki méltó, az szabad.

Egy-két szegény iródiák

Sohse állitott meg még sorsot

És népeket veszejtő, titkos,

Törvényes, nagy tragédiát.

Gőgös undorral volna jó

Nézni, hogyan kerül zátonyra

Kalózok kezén martalékul

Egy gyönge bordás, rossz hajó.

Itt voltunk: voltak vészjelek,

Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk,

Bűnös, gyáva hajó, tűrd most már,

Hogy mozi-képként nézzelek.