Az Ünőkő

Ez a király.

A ködkoronás, rejtelmes nagyúr,

Aki uralkodik itt mindenen,

Mindenbe beleszól,

Mindenben benne van,

Minden fenyőnek Ő a háttere.

Ő az, aki mindíg sejtteti magát,

De nem mutatja meg, csak néha-néha,

Ha tiszta este van -

És a szivekben méltó áhítat.

Először holdvilágnál láttam Őt -

És nem tudtam, hogy Ő az.

Olyan volt, mint egy óriási árny,

Minden csöpp fényességet beborító.

Nagyobb volt, mint az éj,

Nagyobb volt, mint a csend,

Nagyobb, mint minden eddig tudott nagyság,

Olyan nagy volt,

S a holdfényben oly kicsi voltam én,

Hogy némán levettem a kalapom.