AZ URAKNAK URA

Már-már lelkem csúf bűnök veszték

S jöttek békés esték:

Rákacagott a háborura

Az Uraknak Ura.

Lemenő, szép Nap volt az arca

S könyörület rajta.

Az élet be sok újat hozott

S Isten nem változott.

Falusi, nádas iskolában

Már ilyennek láttam,

Ki rossz helyett jó és új szivet

Adhat mindenkinek.

Hajunknak egy ősz, hulló szála

Följegyzett bú nála

S ha bűnös lény tőle elköszön,

Ő vár, míg visszajön.

Nem rója meg sok vétkeinket,

Mert ő szeret minket

S poklok felé visz bár az utunk,

Ő int s visszafutunk.

Bennünk él s be jó hinni benne,

Ez ős szerelembe,

Ő még a temetőn is virít,

Ő a gyermeki hit.

Fölemelt és vérem lemosta,

Szivem visszahozta,

Sebeimre áldóan szedett

Balzsamos füveket:

Édes-ernyedten várok várva

Most már a halálra.

Szemem: övé volt, kezem: keze,

Mindent ő végeze.

Háboruba el ő bocsájtott

S bűnökből kihántott.

Rákacagott a háborura

Az Uraknak Ura.