Az üres fecskefészek

Üres immár a fecskefészek,

Elszállottak a kicsinyek,

A boldogság kis hajlokában

Most szemtelen veréb csipeg.

A nyugalom kedves tanyája

Oly gondozatlan, elhagyott.

Ki tudja hova, merre szálltak

Egyenkint a családtagok.

A család elvesztette egymást,

A gondos anya gyermekit,

S kik egy fészekben laktak egykor

Most egymást meg sem ismerik.

Átszállnak majd a nagy sereggel

Beláthatatlan téreken.

S egymásra többé nem találva

Kötnek ki túl a tengeren.

S az ősi lak télben, viharban

Szomorún, egymagában áll,

S veréblakóktul bitorolva

A boldog uj tavaszra vár.

Mert a langy szellővel, virággal

Megtér a régi fecskepár,

S a kis fészekre minden évben

Uj élet boldogsága vár.