AZ UTÓSÓ VIRÁGOK

Őszi idő a javából,

A természet homlokáról

Minden szépet leragad.

Nincsen a mezőkön semmi,

Még a kertben is keresni

Kell már a virágokat.

Kis Juliskám összeszedte

És bokrétává kötötte

A maradék szálakat.

Jól tevéd, kis feleségem,

Kedvet szerzesz evvel nékem

S tán velök sem tész roszat.

Már ha úgyis halniok kell,

Haljanak hát legalább el

Itt, hol látják szemeink;

Könnyebb lesz talán halálok,

Hogyha azok néznek rájok,

Akik őket szeretik.