AZ UTCÁN MOST...

Az utcán most sötétség állóvize áll, sötét

Tenger dagad az égig, s fent a tiszta csillagok

Arany sajkája úszik, boldogan: ott, ott lehet az igazi világ.

S itt csak a tenger mélye fűl, igen ezek

A kis házak, e megszokott utcák, e megkopott fák

S minden, barátaim és ellenségeim s a lányok is mind,

Csak szörnyei egy tengermélyi és fantasztikus

Tenyészetnek, s e zaj, e zaj, az éjjel elzörgő kocsik

S a kurjantások és a sóhajok mind: némaság,

Tengermélyi siketség, a finom fül

Ezeket meg se hallja, messzi, messzi, messzi

Aranycsillag-sajkán evez fenn valaki,

S dalol, s az ő dala reszket most le a hűs

Setét levegő vak vizein át.