AZ ÜTÉSEK ALATT

Csatát vesztvén alig csatázva:

Homlokunkat nem ékesíti

Hős, szent bukás vér-glóriája

S daccal nem nézhetünk az Égre:

Kevesen voltunk, buktunk s vége.

S mégis - be különös egy ország -

Megint dacosodnak a szemek,

Keményre száradnak az orcák

S ijesztő, síri némaságban

Megint fölszánt, magyar világ van.

Így volt ez itt századok óta:

Ezt a zúzott, vert fejü magyart

Mindig ütés tartotta, óvta,

Vert hencegések, törött álmok

Után: még konokabban állott.

Gyér seregünket széjjelverték

S ránk rakta a cudar uriság

Az élhetésnek minden terhét.

S mert ránkszabadult minden vétek,

Azért lesz itt újból is élet.