AZ UTOLSÓ KURUC

Súlyos inségimben

Se Bécsben Úristen,

Se Krisztus Pozsonyban,

Se Szentlélek Tordán,

Igazán nem hittenek.

Ez árvult országban

Vén századok óta

Gonoszak az istenek.

Véres már két lábam,

Sok országot jártam,

Csúnya Moldovától

Cifra, víg Majlandig

Poroszkálva vitt a ló,

Már a ló is eldűlt

És a gyalog-járás

Nem vén embernek való.

Óh, bolond, bús balság,

Keserű magyarság,

Óh, bolond, vad vélés,

Híres Buda vára

És ti, régi babonák,

Be megcsúfoltátok

A legigazabbat,

Legmagyarabb katonát.

Nincsen itt már semmi

S szépen tönkremenni

Budapest is tiltja,

Torda, Pozsony és Bécs

És minden gyülekezet,

Fuvalkodott isten,

Sem szelidebb mása

Nem nyújthat nekem kezet.

Nincsen egy barátom

S vércsillogva látom

Utolsó kurucnak

Érdemelt, csúf sorsát

Ott az árokpart alatt.

Nincsen Lengyelország,

Nincs hely a kurucnak

S jaj annak, ki megmaradt.