Az utolsó litánia

Olyan szomorú; elmúlik a május

és múltba-hal az orgona-búgás

és üressé lesz sok-sok délutánom.

Tömjén-füstösen ragyog be a nap

a fehér-arcú, néma Máriára,

gyertyák lobognak, villanyszemek égnek

és jázmin-csokrok esőzik a szirmot

a fehér-selymű oltárterítőre.

Nézek a finom templom-ködön át

a fehér-arcú, néma Máriára

és elmondom Neki

a legutolsó szép litániát!

Titkos értelmű rózsa,

Könyörögj érettünk!

Dávid királynak tornya,

könyörögj érettünk!

Elefántcsont-torony,

Könyörögj érettünk!

Mária aranyház

Könyörögj érettünk!...

Úgy sajnálom, hogy elmulik a május

és multba hal az orgona-bugás

és úgy sajnálom

a permetező jázmin-szirmokat

meg az utolsó szép litániát!

Szétfoszlik, mint egy tavasz-éjji álom

és üressé lesz minden délutánom.