Az utolsó vacsorán

Már vártak rá halottas ciprusok,

Már hívogatták golgotai árnyak,

Ó ciprus! dalod álmokat susog,

Ó árny! be jó vagy annak, aki fáradt.

Még egy pohár bor, egy szelet kenyér

És azután indulni fel a hegynek,

Be szomorú az utolsó fenyér,

Hol ácsolják az utolsó keresztet!

...De ez az óra még halkan dalol,

De ez az este még lágyan susog,

Oly szép lehet az élet valahol,

Mézes az álom és édes a csók.

- János, hajad bús szőkesége fáj

És lelked ifjúsága szent nekem,

Oly tavaszi lesz tőle ez a táj

És hegedül a hold ama hegyen.

János, daloló szívemen pihensz

És kék szemed a mély szemembe néz,

Álmodó tenger szomorú szemed

És bánatom e kék tengerbe vész.

Ne sírj, tiéd az élet titka még,

Ne félj, ha holnap a kárpit hasad,

Az ajkadon az élet csókja ég

És ifjúságtól szőke még hajad!