Az üveghintóban

Vörösen izzik, mint az élet;

verejtékek eszik

és lelket lehelnek belé

és formába teszik

és szólnak hozzá:

“Eredj hidegen és kristályosan

s hirdesd a tisztaságot

az áttetsző, szent villogást

az emberek közt örökig...”

És én sírok:

Hiába,

üvegpohár, vagy üvegember –?

minden, jaj, minden eltörik!