Azrael árnyékában

Fehér, haldokló koldusok.

Azrael szárnya megsuhog

s nyomába, mint a tinta, foly

ezer puha, meleg bagoly.

Síró, piciny, beteg hitem

eldédelgetem szeliden,

de amikor elszenderül,

úgy itt maradok egyedül.

Húsvétra készülnek talán,

csengő cseng barikák nyakán.

Itt süt, pirit, pofoz, gyaláz

a láz, a láz, a láz, a láz.

Reszketve sárgul a kezem.

Bibliára emlékezem.

Ecetet iszom s untalan

lándzsa döfi át oldalam.

Ezüst harang. Folyik a könny.

Mögötte jön a hűs közöny.

A szem sötét, semmit se lát.

Aludni ötszáz éven át.