AZT HIVÉM, HOGY...

By Sándor Petőfi

Azt hivém, hogy csak az emberek közt

Van irigység és kajánkodás.

Csalatkoztam! mert amilyen a föld,

Ott fenn az ég egy cseppel se’ más.

Földön, égen nincs valódi béke;

Örökös harc, örökös zavar.

Mint a földön, épenúgy az égen

Minden csak uralkodni akar.

A nap és éj háborút viselnek,

Hol az egyik, hol a másik nyér.

Mi a hajnal és az alkony?... a nap

S éj közötti harcban elfolyt vér.

És mi a hold? egy zsarnok király ő,

És jobbágyai a csillagok.

És a jobbágy, ki nagyon tündöklik?

Jaj neki, mert számüzetni fog.

Hány jobbágyát számüzé e zsarnok!

Minden éjjel hull alá nehány...

Tán te is így fényedért az égből

Száműzött csillag vagy, szép leány?