B[essenyei] GY[örgy] G[enerális] B[áró] ORCZY ŐNAGYSÁGÁNAK, N[emes] ABAÚJ VÁRMEG...

Generális Orczy mit cselekszik velem?

Lehet-é őnéki barátjává lennem?

Miért öleli így ifiúságomat,

Hogy mint atya szülje vigasztalásomat?

Mit feleljek hozzám küldött verseire?

Honnan nézzek elébb érdemes lelkére?

Elragadta bennem örömöm a szívem,

Áldom ez esettel parnassusi mívem.

Ifiúságomat vigasztalja titkon

Nagysád, ki nem mászkál e világnál vakon.

Felemelt nagy lelkét, megvallom, tisztelem,

Mert javam az illyek törvényében lelem.

Barátság, tudomány, szabadság, egészség,

Békességes élet és mértékletesség,

Minden, valamit e bajos világ adhat,

Szerencsés, ki ezek javával mulathat.

Mind árnyék előttem, mit e világ mível,

Hol annyit szenyvedünk érzékeny szívünkkel.

Semmit nem ismérvén, mindég okoskodunk,

Pedig alig lettünk, már akkor elmúlunk.

Csak aki teremtett, az örök valóság.